Sziasztok!

Volt egy napom a héten, amikor este úgy éreztem, hogy három évig tartott / a nap /. És tudjátok, miért? Én tudom, de nem írhatom le. Hallgatni  kell szakmai okból, erkölcsi okból, spirituális okból... Ez lehet mindjárt egy jó kis meditációs téma: titkolózz, akkor helyesen cselekszel... Biztos, hogy jól van ez így? A kapcsolat létrehozása és ápolása nem nagyobb érték? A közös pontok keresése nem nagyobb érték? Együtt lenni és az áramlás elé nem akadályt gördíteni nem nagyobb érték? Tanulságok átadása egymás számára nem nagyobb érték? Jól van, nem fogom megszegni a szabályt, de körülírom az eseményt. Valaki bűnt követett el, és megbűnhődött. Azonban ez a megértő és toleráns társadalom nem bűnként, hanem betegségként kezelte az ügyet. Tessék, itt ez a kérdés, amit már Hamvas Béla felvetett, hogy a bűn helyébe a betegséget tettük... Pedig "a lelkiismeret az aztán tudja..."

Legújabb szavazásom tehát így szól: Van bűn? Van. Nincs. A Jóisten tudja. Én e harmadikat ikszelném be, mert ilyen szélsőséges esetekre nem vagyunk felkészülve, és nem tudjuk megítélni. Ti hogy lennétek vele?

Ma reggel, amikor jókedvűen megérkeztem a munkahelyemre, az egyik beteg kijelentette, hogy közéjük tartozom. Nagyon emlékezetes mondat lesz ez nekem. Ők utálják, hogy a minősítésünkkel kirekesztjük őket, mert számít nekik a véleményünk! / Ha nem számítana, nem izgatnák magukat. / Nekünk viszont nem számít az övék? Nekem az ő véleményük is számít.

A szufikról láttam most vasárnap reggel egy szép kis filmet. Pörögnek, keringenek, és énekelnek. Ennyi elég ahhoz, hogy a "minden egy" élménnyel jöjjenek vissza. Vallások és politikai ellentétek között képesek hidat verni, bár vannak ellenségeik, mert a békének és a szeretetnek sok ellensége van... A fizikai tény, hogy szédül és elmosódik a külső dolgok látványa, csak az első szint. A következő a lelki, hogy befelé kezd figyelni, mert a külső rohanás követhetetlen. És ugyanez már szellemi élmény: ha középen vagyok, megnyugszom, lelassulok, felolvadok. Egy történés három síkja. Három az egyben... Mint a samponnál. Vagyis mindenben benne van minden, csak meg kell vizsgálni. Jó alaposan.

A testi betegségek megértése is ilyen pályán halad előre. Kezdetben voltak a testi bajok. Majd gyanús lett valami többlet, és jött néhány betegség, mely testi és lelki, mondjuk pszichoszomatikus okokra látszott visszavezethetőnek. Majd minden betegséget ilyennek kezdtünk tartani. Majd gyanús lett a betegség üzenete, szellemi tanulsága, spirituális értelme, s ma már sokan úgy gondolják, hogy minden betegség minden szintünkön megjelenik, ha kell.

Magával a számítógéppel és az internettel egy megrázó betegségélmény révén kerültem közeli kapcsolatba. De ezt már a következő részben mondom el. / Mint a Nils Horgersson végén mondják: "de ezt már a következő részben mondjuk el nektek..."