Sziasztok!

Azt mondta a horoszkópos oldal, hogy nyerni fogok a szerencsejátékban, és nem nyertem! Pedig biztosra mentem, egy ötöst és egy hatost is vettem. Egy másik hasonló oldal azt mondta, hogy nagy átalakulás lesz az életemben, de ehhez még egy nagy lépést kell megtennem belül. Mindenesetre végiggondoltam a negatív érzéseimet, hátha meg tudok válni tőlük.

Alternatívak leszünk! Levettük a cserépkályháról a gázfűtést, és feltettük a vasajtót! Helyes kis tuskókkal fogunk fűteni, ami újrahasznosított fatörmelékből van. Nem kell hozzá fejsze, se gázszolgáltató, se politikai manőver. / A kereskedő az kétségtelenül kell. / 

A virágeszencia és én kihoztunk valakit a súlyos depressziójából. Azt, aki kijelentette, hogy már nincsenek vágyai. Nem megvilágosodással, hanem én-erősítéssel. Így is jó, nem? A cseppeket titokban kellett adnom, nem kell magyarázni, miért. A többiek, akik szerelmesek lettek, zárt osztályra kerültek, most legalább jól megtanulták, hogy nem szabad boldognak lenni... Még nevetni se nagyon. Nem túlzok, valamelyikük kijelentette, hogy jobb a kedve, mint korábban, de nem mer nevetni.

Ez az a pont, ahol illegalitásba kell vonulnom. Majd ha nyugdíjas leszek, leírom mindazt, amit most nem. Addig csinálom tovább titokban a gyógyító aknamunkát.

Megfigyeltem, hogy a játékokat nem igazán szeretem. Mégpedig azért, mert a szabályokat nem értem, sőt nem is próbálom megérteni. Jé, nyert, jé, veszített, kb. ilyen szinten követem az eseményeket. Nem vagyok dícséretre méltó, tudom. Most például image-váltásra készülök, a hecc kedvéért, csak úgy virtusból. Kár, hogy nem fogjátok látni az eredményt. Világosan átlátható, bemérhető, mutatós és figyelemreméltó leszek. Semmi önmegvalósítás. Játék.

Azt szeretném ezzel mondani, hogy minden választott, amiben élünk. A saját választásunk, lecserélhető, eldobható, folytatható, és ez tényleg így van, nem mese! Próbálgatjátok? Holnap legyél komoly vagy vidám, rendes vagy rendetlen, bátor vagy óvatos! Bármi és bármilyen lehetsz! Sőt, nem holnaptól, hanem mától. Mi az iránytű ebben a káoszban? Mégis, melyik mellett döntesz? Az én válaszom nem a tiétek, most nem is mondom el.

A bűbájos boszorkák a tv-ben közölték, hogy unják az ürességet, megint szeretnének érezni valamit...hát igen, ez a veszély fennáll, ha kiürül az ember, hogy úgy már nem érzi át a dolgokat, mint régen. Most itt a tetőtérben úgy érzem, hogy semmivel nem rövidülnék meg, ha hátralévő életemet itt tölteném. Besüt halványan a nap, búg a balkáni gerle, a fikusz lógatja a leveleit, és kész. De persze jönni fog haza a párom, éhes lesz, szépíteni kell a lakást, szólni fog a telefon, a drága szép legközelebbi hozzátartozómnak jó példát kell mutatni az életről... Hát igen.