Sziasztok!
Már egyszer a közelébe kerültem ennek a témának. Úgy írtam, hogy egy kastélyban vagyunk, és körülnézünk... Teremről teremre járunk... Azóta is foglalkoztat ez a kérdés: a megvilágosodás és a tudás összefüggése... A kettő ugyanaz? Úgy érzem, hogy igen is, nem is. A tudás előhívásának képessége benne lehet a megvilágosodásban. De a szándéka nem. Mert a világ végtelenül színes, és a tudat teremtő ereje, "kreativitása" is határtalan. Már létrehozott sok mindent, és még ezután is fog. Érdekes kirándulásokat lehet tenni bárhová, de minek? Fáradságos. A középpont nyugalmához képest minden nyüzsgés feszültségekkel és bonyodalmakkal terhes. Tehát a megvilágosodás a maga totális vágy-nélküliségével a puszta szemlélődésre szavaz.
Azonban bárhová néz, szenvedést lát. Az egyetlen maradék szándék ezért a megvilágosodás támogatása. Ha nagyon szigorú vagyok, még ez is vágy, és ez is következményekkel jár... A teljes vágy-nélküliség egyúttal teljes közönyt is jelent. Felolvadást, megsemmisülést...
Ide jöhet még akkor az is, hogy pl. az ezoterikus tudás - mint bármelyik tudás - hogy viszonyul a megvilágosodáshoz. Na, szerintem csak úgy messziről integet neki. / Minden kisebb, mint a megvilágosodás./ Mert egó-maradványokkal csak ártani lehet. Hiszen egy hatalom, egy erő, amit valami cél szolgálatába állít a művelője. Sajnos ez így van. Egy cuki kis egóval befolyásolni a főnöködet, a szerelmedet, egy politikai folyamatot: beláthatatlan... A karma olyan, mint a lavina. Egy porszem elkezd gurulni, és hegy lesz belőle...
Tudjátok, mi a négy ellenség? Most kivételt teszek, és hivatkozok egy írásra, mert számomra felülmúlhatatlan. Don Juan mondta a tanítványának, Castanedának a sorozat első kötetében. Tehát:
1. Félelem
2. Világosság
3. Hatalom
4. Öregség
> Tudás
Ez a poszt pedig a világosság és a hatalom érintkezéséről szól. Sokat-sokat és még annál is többet meditáljatok ezen a négy ponton! A jutalom a tudás lesz. Eltarthat évtizedekig, de akkor még jók vagyunk. Mire egyáltalán felmerül ez a kérdés, már millió életen vagyunk túl, s ha elvétjük a lépést, visszaparancsolnak kicsikét... Megbukunk, mint a suliban. A négy pont négy fázisa az érésnek, egymás után jönnek.
Gyönyörű. Ha csak rágondolok, megilletődöm.
Az utóbbi hetekben rengeteg dolog történt velünk. Nyolc területen mozdult el az életünk. Az öregek azt szokták mondani, hogy jaj, csak ne történjen semmi. Akkor jó. Hogy is van ez? Tipikus egó-szónoklat... Ez semmi más, mint a félelem himnusza. Az áramlás, az életenergiák meg mehetnek a levesbe...? Tessék, itt az első lecke a félelemről.
Hát ezek mennek...meg a bárányfelhők...
