Sziasztok!
Egyetlen gondolat: amibe belemerülsz, az nem ereszt.
Legalábbis nehezen. S igazából először fel kell hogy tűnjön a kötöttség. Ha már ez megvolt, jöhet a vizsgálódás: jó-e ez nekem? Ha jó, nem akarom otthagyni. Tehát csak olyankor jön a kérdés, ha nem jó. Ha el akarom hagyni, és nem ereszt. Márpedig amibe belemerültem, az nem ereszt...
Az űrlap további sorai tetszőlegesen kitölthetőek... / Vagyis: mibe - kibe vagy " belemerülve " ?
..............................................................................................
..............................................................................................
..............................................................................................
A kötöttségek köre tetszőlegesen bővíthető. Szokások. Ismétlődések. Reflexek. Odatartozás. Hűség, elkötelezettség, következetesség, kitartás. Énkép. Énkép változásai... Ki vagyok én? / Én sejtem, ne féljetek, hogy megzakkantam, csak szeretnélek nagyon-nagyon megprovokálni titeket. Így virtuálisan kicsit nehéz. Ha itt volnál, megkérdezdezném, mi a kedvenc színed, virágod, évszakod, s te boldogan mondanád, hogy a királykék, a sárga rózsa, és a tavasz. És milyen a kedvenc frizurád? Én ebben pl. teljesen határozatlan vagyok, ahány hajvágás, annyi új életkezdet.../ Szóval, ha egyáltalán érdekel ez a hülyeség, akkor kezdd el gyakorolni, hogy mindig másmilyen vagy! Majd csak ráérzel az ízére... A környezeted nem fogja díjazni ezt, mert nem leszel állandó. De bátorság, ne hagyd abba!
A drága szép legközelebbi hozzátartozómnak - aki megkért, hogy ne emlegessem - , van egy barátja, egy fiúcska / persze fiatal felnőtt fiú /, aki arról írja a szakdolgozatát, hogy milyen a fokozatos és a hirtelen megvilágosodás... Még nincs 25 éves... Teljesen kész vagyok tőle, ilyen emberkét...! A szemei annyira tiszták és mosolygósak, hogy elájulsz, ha ránézel... Ezért érdemes élni, hogy tudja az ember, hogy ilyenek is vannak...
Olvastátok a Zabhegyezőt? " Az a jó a körhintákban, hogy mindig ugyanazt a dalt játsszák..." Egy tininek jó. De Salinger végülis elvonult a világtól, mert nem óhajtotta a kényszereket és a mókuskereket...
