Sziasztok!

Ha azt mondanám neked, hogy ne nyúlj bele a zsebembe, mert bizalmas információk lehetnek benne, mit tennél? Normális esetben tiszteletben tartanád, és nem nyúlnál bele. Ha belenyúlnál mégis, és nem találnál benne semmit, és még szóvá is tennéd nekem, hogy de hiszen nem is volt benne semmi, akkor az normális lenne? Hát nem. Mégis az betegszik bele, akinek átlépték a határait... És sajnos őt kell gyógyítanunk, nem a tolakodó, agresszív felet, aki nem tud kommunikálni, és nem hajlandó megérteni a másikat. Nagyon szomorú.

Ha van két embernek egy titka, és csak az egyiknek van félnivalója, de nem engedi, hogy a másik kilépjen a kapcsolatból, mert akkor az kiviheti a titkot, akkor ezzel bebetonozza a másikat a kapcsolatba és a hallgatásba, amibe ez a szegény belebetegszik. Akkor kinek kellene elmagyarázni, hogy a más élete nem a tulajdona?

Ha valaki függ egy szertől, akkor egyúttal nem az van a fejében, hogy jó lenne, ha függenének tőle...? Tehát nem a semleges alapállásra vágyik, hogy ő se függjön, és tőle se függjenek, hanem arra, hogy végre tőle is függjenek. Még a hét legjobb viccének szánva közli, hogy legszívesebben bezárna két hétre...

A drága szép legközelebbi hozzátartozóm nem függ tőlem. Tehát a bizalom és a hit a köztünk lévő kötelék. Ha bármi más közbeszólna, hiba volna. Az, hogy én féltem, inkább arra utal, hogy én függök tőle... Én szegény.

A másik legközelebbi hozzátartozóm se függ tőlem, legalábbis mindent elkövetek, hogy így legyen. Nem lepattintani akarom magamról, hanem szabaddá tenni... Tudják ezek, hogy szeretem őket? Nem úgy vagyok bekötve, mint szokásos, az már biztos is.

Vannak bizonyos életideálok, amelyekbe belenövünk. Ezektől is függünk. Nagyon is, oly mértékben, hogy ha megvalósítjuk, boldognak hisszük magunkat, ha pedig nem, akkor boldogtalannak. Ott kezdődik igazán a bizonytalanság, amikor megvalósítjuk, és nem érezzük a boldogságot. Vagyis kívülről kaptuk a programot, nem befelé mentünk, hanem kifelé. Ekkor jönnek a nagy kérdések, hogy mi az élet értelme? Mi a lényeg? Miért is élek? Ezekért?

Egyet tehetünk: felülbírálunk mindent az égvilágon, és nagyon szigorú feltételek mellett tartunk meg bármit. Amikor kicsi voltam, 20 évesen föltettem magamnak a kérdést, hogy beszálljak-e a ringbe, vagy kívül maradjak? Rémisztő. Úgy döntöttem, hogy beszállok, a sűrűje felé fogok haladni, lássuk a medvét. / Ettől kezdve minden "gúnya" lötyög rajtam.../ Lett is jó sok tapasztalatom, mert nem tértem ki a vonzások elől. Sokat ledolgoztam a tartozásokból... bár alaposan elfáradtam. Ha védtem volna magamat, most pihentebb lennék, de volna egy homályos hiányérzetem. Tehát egy ilyen döntés lehet életre szóló, és tudatos! Ha döntés... és nemcsak sodródás a vágyak mentén. Egyébként általában pont annyi történik meg egy emberrel, amit éppen elbír. / Ha túlméretezi, akkor megbetegszik./ Az élet-program már a születéskor jön velünk, maga a születés is "jóslat" ez ügyben, és akkor vagyunk elégedettek, ha érezzük, hogy minden a terv szerint halad... Ha letérünk mindenféle elvárás miatt, akkor kisiklik az életünk, és csapnivaló a közérzetünk. Valószínű, hogy a halálunkat is megtervezzük, jó mélyen a tudat alatt, bár erről ritkán tudunk beszámolni...

Milyen véleményektől függhetünk? Bármilyentől. Valóban választjuk őket, vagy készen kapjuk, mint az étlapon a választékot? Testi, anyagi, életmódbeli, vallási, politikai véleményünk mennyire a miénk, és milyen mély válaszokat ad? Ady azt mondja, "túllátok már a földi rácson"... de jó neki! Egy édes idős rokonom minden kirándulásról két bögrével tért haza, nem filózott az élet értelmén, és mindig elégedett volt. Az egyszerűsége szép, a tudatosság hiánya viszont sokat elvesz belőle...

S még mitől függünk? A kapcsolatainktól, vagyis azok szereplőitől. És mennyire? Szenvedélyesen, vagy ímmel-ámmal? Vagy sehogy? Holnaptól új helyen új feltételekkel új életet tudnál kezdeni? Érdekes, hogy akiknek főnyereménye van szerencsejátékban, nem változtatnak életformát, elszórják a pénzt, és nemsokára ugyanúgy élnek, mint addig. 

Itt már újabb függés dugja ki a fejét, a legerősebb. Saját magunktól függünk leginkább. Ez nagyon hülyén hangzik, ugye? Mert a bizonyosságok között első helyen pontosan a magamról alkotott kép áll. Aki ragaszkodik hozzá, az stabil, de nem fejlődik, aki hajlandó változni, az elbizonytalanodik, de cserébe rendkívüli felfedezései lesznek. Valamit valamiért...

S miért választjuk szívesebben a függést? Mert energiát kapunk tőle! Nem adni szeretünk, sajnos, hanem kapni. A szeretetet pedig azért tanulgatjuk, hogy átlépjük a saját árnyékunkat... Szuper a nyelv már megint! Szeretet-tankönyveink vannak... De ha más nem, a szerelem mindenkit megtanít rá, hogy együtt lenni jó... a spirituális iskola fő tantárgya ez a Földön.

Amikor önzetlenné válik a szeretet, akkor csillagos ötös. Nem függés már, és nem energia-lopás. Még rágondolni is jó.

Vettem reggel egy gyönyörű kis zöld új káposztát, és a villamoson azt eszegettem. S közben arra gondoltam, hogy ha sült krumplit ennék papír-dobozból, vagy tökmagot zacskóból, vagy csokit lila papírból, akkor nem keltenék feltűnést. Így hát dugdostam a kis káposztámat.