Sziasztok!

Reggel a piacon mentem át, és hallom, hogy az egyik árus nő a másiknak mondja, figyeld, az X néni optikai tuningot rakott magára! Sminket, stb. X néni öregasszony, emez fiatal. De különben helyesen mondta, nem volt bántó. Sőt, valami elementáris életöröm jött át ebből nekem. Csak úgy feltűnt. Vannak, akiknek természetes az élet, és örülnek, és nem töprengenek... Van, aki még idegenül mozog itt. És van, aki már idegenül mozog itt. Sőt, olyan is, aki pont jól érzi magát. Tudnék közismert embereket felhozni példának, de nem teszem. Csak hogy lássátok, miken gyakorlatozom. Próbáljátok ki...

Papa közvetlenül a halála előtt nagyon erőteljes, világos álmokat látott. Pedig nem volt rá jellemző ez, mert igyekezett nagyon racionális lenni. Győzött a másik oldal. Jobb lett volna jó előre gyakorolnia ezt a kapcsolatot.

Elméletgyártók, figyelem! Egy harminc éves megfigyelésem következik. A hasítás kifejezést még hírből sem ismertem. Akkoriban nagyon sok bajom volt, hol így láttam a dolgokat, hol úgy, szerettem volna megfelelni, meg nem is... Egyik nap mondjuk mindent emez oldaláról láttam, másik nap máshogyan, a fonákjáról. / Nem látványban, hanem lelkileg./ A durva az volt, amikor magát az átfordulást megfigyeltem. Mint amikor egy fotót vagy filmet inverzben látunk: a fehérek feketék lesznek, a feketék fehérek. Egyben marad az egész, csak átváltozik a szemléletmód. Eszetekbe jutott egy népszerű szimbólum? A jin és a jang... akkor még ugyancsak erről sem hallottam. De egy nagy "szerencsém" volt: hogy éber voltam, és megfigyeltem a történést. Különben nem irkálnék most itt ilyen békésen.

Tehát arra jutok ezekből, s ilyenekből, hogy kizáródhatnak a tudatból kisebb-nagyobb "darabok", és eközben az illető megfigyelési pontjai vesznek el. Ami erre a világra van fixálva / az illető saját kis világára, amiben él, nem valami misztikus dologra gondolok/, az működik tovább, ami a másik oldalra, kívülre, az nem. De hát ez a normális tartomány szűkül, csorbul, a másik oldal meg hasznavehetetlenné válik. Ezért lehet a tudathasadás kisebb-nagyobb fokú, ijesztő és még ijesztőbb. Eltévedés-érzés. S ha tudatos marad benne az ember, akkor nincs baj, akármekkorát is kizárhat, mert akkor a tudatosság miatt igazából nem is zárja ki. Ilyenkor van az, hogy kirepülünk magunkból, kívülről, egyszerre tudjuk látni a legtávolabbi és legellentmondásosabb dolgokat is. Minden "világos" lesz. Na milyen? Hátborzongató. Ebből kiderül, hogy a biztonságérzetünket kizárólag a tudatunkkal teremtjük meg. Az én-tudatunkkal. A skizókat azért nemigen lehet gyógyítani, mert utólag ezek a mozzanatok nem idézhetők fel. Ha sikerülne, akkor csak epizód lenne. Vagyis az én-határok a helyzet kulcsai. 

De a határok nemcsak védenek, hanem el is zárnak. A "korlátolt" embereknek sokkal alacsonyabb az energiaszintjük, mint a nyitottaknak. Így jártak... 

Sajnos, optikai tuning tekintetében elég nagy nyomás nehezedik ránk. Kozmetika, ruhák, divat, haj, fog... álarcok, maszkok, megtévesztés, elrejtőzés... Nem fárasztó? Miért nem elég a szappan? Sőt, a tiszta víz... Van nekem is festékem, műfogam, és rúzsaim, csak nem használom őket. Majd vasár- és ünnepnapokon, ha muszáj. Ha nem menne szét a cipőm, és nem szakadna szét a ruhám, nem vennék újat. Volt olyan nyaram, amikor elfelejtettem előszedni a nyáriruhákat, csak annyi történt, hogy néhány réteget levettem. Ősszel vettem észre. Mostanában jobb a helyzet. Van, aki figyelmeztessen. Játék lett.