Sziasztok!

Hogy vagytok? Jól ? Régen írtam. Most történt egy szép dolog, szeretném elmesélni.

Szükségem van egy játékbabára. / Tanuláshoz kell, rövid határidővel, lehetőleg nem húszezerért... / Ezért írtam egy körlevelet a legeslegjobb barátaimnak, összesen tizenhetet, hogy tudnának-e kölcsönbe, vagy örökbe adni egyet?

Két email, egy sms és egy telefon érkezett. / Baba nem. / És egy ajándék a Jóistentől: az utcán találtam egy olyan babát, amilyenre vágytam. Nem egyszerűen ott volt - előre odaképzeltem. Láttam. Úgy megrendültem, hogy ott helyben elsírtam magam.

Namost. Egyszerűbb megközelítésben mondhatjuk, hogy bíztatás, ez az én utam... már ez is " spirituális ". Közelebbről vizsgálva az esetet: egy hierarchia pontosan összehangolt intézkedésének az eredménye, konkrétan: Jóisten - utasít - őrangyal - utasít - anyukám, aki Júlia, aznap volt a névnapja - a párom, aki szólt, hogy vegyek ott a sarkon három zsömlét... érzitek, milyen fantasztikus? Ezek az állomások egyre konkrétabbak, egyre közelebb vannak az anyaghoz. De a kapcsolat a legfölső szintig él.

Ha földhöz vághattam volna magam, vagy bármilyen extrém reakcióm lett volna, az sem tudta volna kifejezni, amit éreztem.

El is neveztük Juli babának. Az életem kiemelkedő pillanatai között fogom számon tartani.

Egyik lába hiányzott. De megtaláltam azt is, ott a szemétkupacban.