Sziasztok!

Hurrá, megbirizgált titeket a játék-motívum! Én még egy kicsit annyit birizgálnék rajta / a motívumon /, hogy pontosan onnan spirituális az utunk, ahol már nem az énünk diktál, nagyon is kényszerítő erővel. Addig, amíg az én-működésekről beszélünk, addig "pszichologizálás", onnan egy hajszálnyira már nem az.

Az egó szépen olvadozhat, mint a hó. És ilyenkor jönnek azok az élmények, amire azt mondják, hogy elszálltunk, ami nagyon jól kifejezi, hogy eltávolodtunk a szokásos működési módtól, már madártávlatból, föntről tudjuk szemlélni a dolgainkat... Hagyni kell, hogy történjen, nem megijedni, és ragaszkodni a járt úthoz...! Nagyon nem szeretem azt a mondást, hogy " a járt utat a járatlanért el ne hagyd ! "

Persze kellenek jelzőtáblák. Ilyennek szántam a fekvő nyolcast. Az énünkkel birtokolnunk kell, persze, csak így működik és marad fenn, s ennek szép gömbölyűre kell fejlődnie. Akikkel élünk, ugye, ők is az egójuk fennhatósága alatt állnak, ugyanezt teszik, hízlalják a sajátjukat, képviselik magukat, és birtokolnak. Nem bírálom a dolgot, ezen is végig kell menni, de nem tart örökké! Egyszercsak terhes lesz! És vége! Nem egyszerre, valószínű lépésről-lépésre, de az is lehet, hogy hirtelen. Ilyenkor kell nagyon figyelni. A társasjátékban a túlnyomó többség "egósat játszik", egy picurka hányad viszont távolodósat. Ezek a dögunalmas elmélkedések ennek a kisebbségnek szólnak, kézfogásul. Azért, hogy hahó, mi is itt vagyunk, nem vagy egyedül, tovább bátran... Az énelhagyás ugyanis baromi szorongással jár. A legerősebb, elemi szorongással. Pedig nélküle sokkal jobb! Például a szerelem... Ugye, hogy imádunk szerelmesek lenni? Világos. És miért? Mert lerakjuk magunkat, átadjuk a másiknak, és szárnyalunk, lebegünk. A halálos szerelemnél "örökbe" adjuk. Azt mondjuk magunknak, hogy a tiéd vagyok, örökre, punktum, nem kell más. A nem halálos szerelemnél fönntartjuk a kiskaput a menekülésre, arra az esetre, ha sérülnénk. Vagyis ha a kapcsolatban sérülne az egónk. Ez nem akkora szerelem, nem feltétel nélküli. Nem is olyan boldogító. Végül a flört, amiben alapszabály, hogy az egónkból semmit nem adunk, a lehető legjobban akarjuk érezni magunkat, és a partnerünkkel erre kötünk egyezséget: egóból semmit, profitból maximálisat...

Itt még az is fontos iránytű lehet, hogy a kétféle működést nem szabad összekeverni. Az életfeladataink földi feladatok, "énesek", egyértelműen. De ha közel járunk a fordulathoz, vonzóvá válnak a misztikus, spirituális dolgok, tapasztalgatjuk, tanulgatjuk, s ilyenkor támadhatnak a bajok. Mert például egóból nem lehetünk spirituálisak. Az olyan arról ismerhető fel, hogy tanít, hirdet, segít, erőszakos, öntelt, nyomulós. Láttatok már ilyet? Illetve a kavarodás jele a pszichózis is, sajnos, ott a Hamupipőke feladat áll elő, vagyis szétválogatni az egós és a szellemi élményeket, és ezt visszajelezni szegény tévelygőnek. Nem mondtam, hogy búza és ocsú, mert kell az egó-működés is, és kell a letisztult spirituális működés is. Megpróbálom néven nevezni, milyen is ez utóbbi: önzetlen / én-mentes! /, közösségi, nem anyagias, beilleszkedő. Sőt, láthatatlan.

Amikor ezt a részt kezdtem írni, az előző folytatásaként, ahol a teljes csendet és nyugalmat dícsértem, úgy éreztem, hogy a nem-cselekvés lesz a következő témám. Vagyis ez itt. Erről próbálok itt össze-vissza dadogni, mert nem szeretném elrontani. Hogy mi is az aktivitás, és mi a nem-aktivitás. Amikor túlléped az akadályokat, láthatóan működsz, hatékony vagy, nyomot hagysz a környezeteden, létrehozol valamit, beléd lehet kapaszkodni, állandó vagy, fix vagy, te vagy, akkor az "cselekvés". De amikor úszol az árral, nem vagy állandó, és szinte láthatatlan vagy, akkor az "nem-cselekvés". Akik egészen láthatatlanok, azok már alig vannak itt, nem vesszük észre őket, és egyszercsak kisétálnak közülünk. Angyalok.

Nagyon szeretek rájuk gondolni. Ti is?

Két mondat között leszaladtam az előbb, hogy a sült oldalast ellenőrizzem. Puha volt. Azután leszaladtam, hogy benne van-e a kulcs a zárban. Most pedig lemegyek krumplit pucolni. Ha nem nagyon figyel valaki, főzős blognak is gondolhatja az oldalamat. Kész átverés-show! A linkajánlómat figyelitek? Nem-cselekvés? Ha hívnak, megyek, ha nem hívnak, nem megyek. Nem erőlködöm közben... Folyton céklát vásárolok és préselek újabban - cselekvés? Nem "cékla-ivó" lettem, hanem jól esik... ez különbség. De a párom jobban csinálja, irigylem is érte: soha nem definiálja magát, csak éli, és ha rákérdezek, nagyon csodálkozik, miről is van szó. Azt mondja nekem, hogy ő nem olyan tudományos.

A világban lévő dolgok között a fő különbség az önreflexiójukban van. Nem olvastam sehol, ma találtam ki. A magukról való tudás minőségében. Ez egy nagyon széles skála, amin minden elhelyezhető, nem? A kődarab, a Frici, a pöttyös labda, az amőba, az ember...

Ismeritek azt a dalt, amit Máté Peti énekelt, nagyon régen, hogy " furcsa játék ez az élet, és az ember gyakran téved..." ? Egy kis sírdogálásra bármikor kapható vagyok, ha hallom. Tegnap megszerezte a párom, de nem engedi, hogy sírjak rajta... most mi lesz? / Létezik olyan, hogy valaki bármikor kapható egy kis nevetgélésre? Csak a rend kedvéért kérdezem. / Ha tudnám, föltenném ide a dalt, hogy multimédiás legyek...