Sziasztok!

Egymás egójával küzdünk egész életünkben. A sajátunkkal kevésbé. Ha már zavar a sajátunk, mert nem jól működünk, lehet, hogy el kezdjük felülvizsgálni, ezek az önismereti próbálkozások. A pszichológia kinevezte ezt a felségterületének, kisajátította. Pedig ha csak egy beszélgetést hallgatsz, semmi másról nem szól, mint hogy hogyan működik a másik, irgumburgum. Pletykák, kritikák, stb. A határok kijelölése is mindig emiatt történik: eddig tartok én, itt kezdődsz te... Sőt, intézmények között is első lépés a határok definiálása, vagy politikai téren a pártok között... Most alapvetően fontosnak tartott beidegződéseket kérdőjelezek meg, ez világos, de valamiért engem zavar ez a "szokás". Mert elválaszt. Különben víz jegyű vagyok, s a víz a kommunikáció eleme.

Az iwiw-en a bemutatkozó oldalon kezdetben föltettem azt a mondatot, hogy "bontogatom a falakat, de nem sikerül, és ez elkeserít". Aztán levettem, mert ott egy vulgáris környezetben csak ijesztő lett volna. Itt pedig abban ringatom magam, hogy akinek kell ez a dolog, itt marad, akinek meg nem, az odébbáll. Habár be lehet olvasni nekem! 

Vagyis itt a földön egó-gyakorlatokat folytat az emberiség. Szenved is tőle...

Az állatkáknál ez gyengített program. Például Frici egy nagyon-nagyon édes fekete-fehér cica itt a szomszédunknál. Amikor be szeretne jönni, óvatosan közeledik a szándékával, fölemeli az egyik pracliját, néz rám kérdően, és ha épp nem bátorítom, megáll a levegőben a mozdulata! Utána elsétál, és nem tűnik sértődöttnek. Nem szenved attól, hogy nem érvényesült az akarata. Alaphelyzet a számára, hogy beleolvad a környezetébe, és együtt áramlik... Lenyűgöző!

Különben mindig a szemembe néz, és köszön. Azt mondják, hogy a macskák a helyhez kötődnek. De Frici engem szeret, az biztos. Csak tud lemondani! Akkor talán ez a megfejtés. Spirituális a Frici. Majd keresek róla képet.

A blog címét még nem indokoltam meg:

A puding próbája itt az, hogy az áramlási gyakorlatok én-csökkentő szándékkal hogyan működnek a hétköznapokban.

Óriási paradoxon van ebben elásva, mint csapda, mert az egész próbálkozás maga elsülhet kőkemény én-erősítésként. Én majd védekezek a magam módján, a te stratégiád rád van bízva...

Életem első jóga-óráján a legelső gondolatom pont ez volt: hogy én-eltüntetésben "utazunk", miközben körmönfontan rögzítjük a magunkra visszaható megfigyelési pontot. 

Az egó-küzdelemről még valami: Ha egyedül élsz, és zavar az egyedüllét, magányosnak érzed magad, akkor még fejlődnie kell az egódnak. Ha magányosan élsz, és ez nem zavar, akkor az "eredményeidet" nem szeretnéd átadni senkinek, ez közöny. Ha jó családban jól élsz, akkor az az addigi fáradozásaid jutalma. Ha segíteni akarsz mindenkinek minden áron, akkor valamit jóvá akarsz tenni.

Nem könnyű.

A konyhában megint elkövettem egy hibát: Miközben írtam ezekről a szép magas dolgokról, a főzni feltett tojás alól kipárolgott a víz, és eldurrant! Vicces...