Sziasztok!

Mindenki intézkedett már. Odajárulsz a pulthoz, ahol a helyzetet nagyon értő és kompetens személy ül. Nyújt neked egy szolgáltatást. Illetve a cége nyújtja rajta keresztül. Ha nem kapod meg a papírt, vagy a hozzájárulást, kész, neked csöngettek. Vagyis ez egy hatalmi pozíció, nincs mese. Gondosan vissza is él vele mind az intézmény, mind a dolgozó. Pedig ők a " harmadik ellenségig " még el sem jutottak, merthogy előbb meg kellene világosodniuk...

Nem tudom elmondani, milyen adagokban kaptam a frusztrációt ezekben a napokban ezekben a helyzetekben. De ecsetelném egy kicsit.

Az első irodába egy csekkel mentem, és kértem az igazolást. Nem kaptam, mert egy korábbi időpontban nem küldtek, a hiányt pótolni kellett. Nem ott helyben, hanem postán, és visszamenni. Közben kaptam igazolást arról, hogy ezt az utolsót bemutattam. Elmentem befizetni az előzőt, visszamentem bemutatni a csekket, és az ő igazolásukat az előzőről, amit nem fogadtak el. Pedig ők adták. Segítséget kértem a főnöktől, aki elmagyarázta, hogy milyen alapvető hibákat követtem el, és mosolyogva távozott. Hatalmas segge volt, utánaszóltam, hogy majd ha ő fog itt ülni egy igazolásra várva, nem lesz ilyen jó kedve. Közölte, hogy ő a kolléganőjére mosolygott, azt nem szabad...? Ez volt a vég. Egy primitív játszma vesztese lettem, még felvillant bennem, hogy ajánlok neki egy jó fogyókúrát... de nem tettem, és órákig háromszor akkora volt a pulzusom. Az igazoláson természetesen elírták a nevemet, így ha az illetékes nagyon komolyan fogja venni, akkor el sem kell, hogy fogadja.

Továbbá ez a tündibündi cég 5 évvel ezelőtt átvette a szolgáltatást egy másiktól, aminek nem lett jogutódja, és az előző ügyféladatokat nem vezették át, így a korábbi időszakról szóló igazolást egy másik iroda adja ki ! Józan / paraszti / ésszel javasolni tudnám nekik, hogy rendezzék le a nyilvántartásukat a korábbi ügyfelekkel, zárják le a könyvelésüket, és felejtsék el az egészet, ezzel megkímélnének minden jelenlegi hozzájuk fordulót a fáradságtól, és magukat a rengeteg adminisztrációtól. Az irodában öt kiépített számítógépes hely van, 100 négyzetméteren, egy ül a pultnál, egy le s föl flangál. A másik irodában, amivel kezdtem a történetet, kettő pulthoz kellett odajárulnom, egymástól két méterre, hogy egy plusz pecsétet kapjak. Ez a három pecsét és négy út egyetlen szolgáltatás igazolásához kellett ! A mi adóinkból és befizetéseinkből élnek, és járatják velünk a bolondját... Ha szélnek mennének, jó sok munkahely megszűnne, de talán lehetne valami termelő tevékenységbe kezdeni...

Van másik történetem is. Gyönyörű ügyvédi szerződésünk van, ami védi az ügyünket, mint a neve is mutatja. De csak szorongáscsökkentésre jó, mert a hivatalok együttműködése nélkül nem ér semmit. A vevő csak akkor ad pénzt, ha kijelentkezem, de a bank csak akkor ad pénzt, ha be vagyok jelentkezve. A helyzetet a vevő bizalma oldja meg, nem a törvény, és nem a jogszabály. Ráadásul egyik intézmény nem tud a másik működési rendjéről, elhajtanak, oldjuk meg.

A stresszbe belebetegedtünk mind a hárman, én és a két legközelebbi hozzátartozóm. Én a legkevésbé, ők a rendelőben együtt üldögéltek, szakrendelőbe rohangáltak, közben beugrottak csillárt szerelni, és fél órát aludni.

A pincejelenet a legérzelmesebb az összes között. Az alagsorba ferdén betéved egy fénysugár, ahol szedett-vedett, régi, ronda bútor képezi a  berendezést. Nincs számítógép, se korrekt könyvelés, fehér  papírra és pénztárbizonylatra nem jut. A magyarázat, amit a végső elszámolásról kaptam, olyan csavaros és érthetetlen volt, hogy messze meghaladta az IQ-mat. De csak nekem volt rossz kedvem, a hivatalnoknak nem. Nyilván ő van jókor jó helyen... én nem.

Reggel óta begyűjtöttem még egy sztorit. Átjelentkezés, nagyon szorgalmas állampolgár módjára, azonnali hatállyal, sok-sok illetékért, és költségért. A saját házadba nem lehet ám csak úgy lazán bejelentkezned...! Hogyisne! Na, ebben az ügyben négy helyen kellett megfordulnom. Már előre szoktam viccelni ezzel, hogy ha valamit el szeretnél intézni, szorozd be hárommal, nekifutás nélkül, de úgy tűnik, romlik a statisztikám, mert négy az átlag. Vagy én vagyok rendkívül ügyetlen. Estére lerogytam az ágyra, ahol még néhány nagyon fontos papír várt, a legfrissebbek... úgyhogy már az intim szférámba is betolakodnak, ahogy papus mondaná... Kint gyönyörű volt az alkonyat, szürkés-fényes tónusok, lengő fakoronák. Elgondoltam, hogy ha nem lenne áram, már mehetnénk is aludni...

Így azonban pár óra hosszát még ülök a gép előtt, a tv előtt, szorongok a tengerentúlról indított válság miatt, és tömöm a fejemet a sok-sok információval. Nem vagyok biztos benne, hogy a Jóisten gyönyörködik a művében...