Sziasztok!

Nagyon szigorú volt ez a hét. Csak azért írok konkrétumokat magamról és az eseményeimről, emlékeztetnélek, kedveseim, mert az egész blogírás célja részemről annak végiggondolása, hogy az élet apró-cseprő történései mire óhajtanak megtanítani, figyelmeztetni és így tovább. S szeretnék ehhez kedvet csinálni Nektek. S ha egy eseményt jelnek érzek valamivel kapcsolatban, akkor ne gondoljátok rögtön, hogy hűha... baj van... Mégpedig azért ne, mert ezek valójában absztrakciók, eltávolodások, felsőbb körbe lépések. Pl. a rántás az egyúttal a leves része, a leves az ebéd része, az ebéd egy étkezés, táplálkozás, létfenntartás... Így a "jelek" a fölfelé kapaszkodás kísérletei. Attól, hogy nem látunk a felhők fölé, ott még lehet valami...de ez is csak példa. A tudat próbál szárnyalni.

Szóval túl magas lehetett a szárnyalás, tényleg baromi jól éreztem magamat, és jönnie kellett a kiegyenlítésnek, ami ide köt. Hétfőn volt egy munkahelyi attrakcióm, ami nagyon jól sikerült, mire szerdán az első adandó alkalommal akkora "fejbevágást" kaptam ugyanott, köszönetképpen, hogy csuda. Hátulról, kerülővel. Pont rám volt szerelve egy vérnyomásmérő egész napra, így látható lett, hogy amikor behúznak a csőbe, nagyon felugrik. De különben féltékenység és hiúság, pocsékolás és szűklátókörűség vesz körül. / Nem csak az. / S akárhogy próbálom rábeszélni magamat, nincs meg bennem a szándék, hogy megfeleljek az itteni elvárásoknak. Utána este megnéztem a keresőben a blogot, és mit látok? Hogy nem látom! Elveszett. / Csütörtök estére megkerült. /

Vagyis: ne irkafirkáljak itt a levegőbe, miközben a többiek milliónyi mázsás terheik alatt nyögnek...! Egyszer volt egy ide nagyon illő esetem, most jutott eszembe. Csoport. Elmondtuk, eljátszottuk a szenvedéseinket. Majd utána összefoglaltuk, és értékeltük. Hát én szomorúan csak annyit jegyeztem meg, hogy "addig nem lehetünk boldogok, amíg egy is boldogtalan köztünk". Tudjátok, mi lett a reakció? Fölhördülés, csodálkozás, vitatkozás, kiabálás, ellenkezés... A csoportvezető pedig kiutasította a helyzetet a konyhába, mondván, hogy ott folytassuk, oda való. Még kicsit később ráadásként az egyik résztvevő elnézően mosolyogva nyugtatott meg, hogy milyen helyesen el voltam szállva...! ! !

Pedig nagyon is össze vagyunk egymással kötve. Ha komolyan úgy gondoljuk, hogy minden mindennel összefügg, akkor mi egymással az egész Földgolyón össze vagyunk kötve, és vagy együtt emelkedünk, vagy nem tudom, mi lesz... Az elemek periódusos rendszerét is egy időben egyszerre fedezték fel hárman, csak az egyikük hamarabb publikálta, és biztosan tudtok több hasonló esetről.

Mostanában már gyalog közlekedek. Szuper! Ha nem hallgatok közben zenét, akkor még a madárcsicsergést is meghallom, és megérzem a növények illatát.