Sziasztok!

Kevergettem a forró teát a lábosban, hogy kihűljön. Körbe-körbe. Sokáig. Azután nem körbe-körbe, hanem megzavarva az áramlást, nyolcas alakban. És egyszercsak megállt a tea mozgása, miközben írtam bele a nyolcasokat.

A fizika törvényeivel is leírható ez a dolog, persze. Az erők kiegyenlítődnek, az ellentétes irányú mozgások energiája azonos. A középpontban fordul minden, és oda tart.

De ez egy fekvő nyolcas, a végtelen jele! A világ ábrázolása. A tű foka... A mi életünkben itt az egyik kör az elhatárolódás, az én-építés helye, a "másik" oldalon, odaát, a másik kör a közeledés, az összeolvadás, az eggyéválás helye. A fejlődés állomásai ennek a sztrádának a pontjai.

Gyerek voltam még, isten bizony, amikor addigi tapasztalataim összegzéseképpen azt gondoltam, hogy a "végeredmény" mindig nulla.

Ennek az útnak végülis minden pontja értékes, és kell ahhoz, hogy tovább haladjunk. Az ént föl kell építeni. Ha nincs minden kipróbálva, hiányérzet marad, s az követeli a magáét. Illetve a két oldalt nem lehet összekeverni büntetlenül. A földi énbe hirtelen betörő szellemi tudás épp olyan romboló tud lenni - így járnak a szektákban esetleg eltévelyedők, énjüket vesztők - , mint az "anyag" rombolása azok számára, akik erőszakkal próbálják felgyorsítani a szellemi haladás útját - droggal, alkohollal. A két kör nem keverhető össze. És nem spórolhatóak meg a tapasztalatok.  Az alkoholistáknak van is ilyen mondásuk, hogy "lassan siess".

Most lassan el kell sietnem dolgozni.

hihi...