Sziasztok!
Megint az átlátszóságról. Az énünk akasztja meg a folyamatokat, az egónk keményít meg. Szerepeink mind a rejtőzködést szolgálják. A mesterek tanításai között szerepel, hogy a tanítványok szeme láttára átlátszóvá válnak. Nem bűvészmutatvány ez, vagy érdekesség, hanem bíztatás.
Volt egy farsangunk. Én is terveztem egy jelmezt magamnak, s az jutott eszembe, hogy a hurkapálcára erősített szemüveg-álarc legyen átlátszó fóliából. Úgy is lett. / Még egy kérdés, gyanakvóknak: álarc volt az átlátszó jelmez? / És még egy: ne utáljatok azért, mert a mesterek tanítása után megemlítettem ezt az esetet! Megtörtént, éreztem, hogy jön az ötlet, kész.
Anyukám nagyon régen, még kis fiatal voltam, viccesen és kedvesen kérdezte néha, hogy milyen jelmezt veszel ma fel? Ami alatt "ruhát" értett. De ösztönösen erre tanított.
Ide illik még két sztori. Arról, hogy a nem anyagi részünk is "van".
Vártam a villamosra, és a járdára úgy sütött hátulról a nap, hogy az árnyékom a sínekre esett. Amikor észrevettem, ijedten hátraléptem...
A másik: beszélgettem valakivel a folyosón egy asztal mellett, és erősen magyarázva rajzoltam az asztallapra is a kezemmel. Majd odébb mentünk, és hirtelen felötlött bennem, hogy ott felejtettem valamit az asztalon, vissza kell menni érte...
Sőt, még egy: valaki mellettem volt, és felszisszent, hogy fáj valamije. És én csodálkoztam, hogy nem érzek semmit... Bár ez a történet kicsit más: összekevertem magamat vele. Ciki...
Namármost. Most megy a tv-ben "az igazság ára", amiben őszintén kell mindenre válaszolni / pénzért / a hazugságvizsgáló gép kontrolljával. Tetszik. Amikor meghirdették, rögtön úgy éreztem, hogy menne. Egy kis bibi van: ha ambivalens vagyok valamilyen vonatkozásban, akkor mindkét válasz igaz, de a gép az egyiket hazugságként fogja értékelni. Na erre mit lépne a szerkesztő?
Látjátok, hogy van valami a blogban, ami állandó? A megszólítás.
Ezt a részt milyen képpel lehet illusztrálni? Az átlátszó az nem kép. Egy üres kerettel. A párom imádja a szép régi kereteket, és felújítja, bearanyozza őket. Én pedig amikor a metróra várok, és ott vannak szemben az óriás-plakátok, sok-sok ábrázolással, akkor ott szeretek legjobban állni, ahol éppen üres fehér.
Megyek nyüzsögni...
