Sziasztok!

Vagyis kinek írok konkrétan? Talán annak, aki nyomja a gázt a lelki-szellemi fejlődés útján... Ott nem számít a kor, a nem, az iskolázottság. Ebből baj lesz, máris bizonytalanságot keltettem... Fix egójú olvasó keresi fix egójú blog-íróját...

Rögtön föl szerettem volna tenni egy fényképet magamról, hogy lássátok, ki beszél hozzátok, de nem sikerült. / Elfogadok tanácsot, segítséget./ A "rejtőzőművészet" jegyében... :) ez ellentmondásosnak tűnik. Don Juan tanításaiban szerepel ez a fogalom, nekem nagyon tetszik, és fontosnak tartom.

Alapesetben megmutatod magad, és nem filózol ezen. Vagy nem mutatod meg, és szintén spontán teszed. De ha bármit mersz mutatni, amit a helyzet kínál, és az őszinte, akkor eléggé elbizonytalanítod a többieket. Ez veszélyes...! A többiekre nézve, mert ösztönösen fix pontnak szeretnének látni, hogy meg lehessen benned kapaszkodni. Ez erős kifejezés - hogy tudjanak hova tenni.

Namármost: egy ilyen helyzetben, mint a blog-írás, nincs mihez-kihez viszonyulni. Érdekes.

Szeretném megfogalmazni mégis a motivációmat, ami miatt elkezdtem: sok mondanivalóm van, ami rendszeresen bennem reked, és sokkal több az inputom, mint az output. Holott vadul értékelem az élet-eseményeimet. Ezután megosztom majd veletek, akik ide tévedtek. Talán Ti is töprengtek ilyeneken, s akkor már közösséget alkotunk.

Különben hosszú ideje a legfontosabb szónak azt tartom, hogy "együtt". A kislányom szekrényére celluxszal föl is ragasztottam, hogy sokszor lássa.

Hétköznapi dolgokon keresztül szeretném átgondolni, hogy hol is járok, merre tartok. A test, a lélek, és a szellem egyszerre van itt bennem, és bennünk, de melyikkel vagyok jóban? Gyártom-e a karmát, vagy sem?

Például ma délelőtt, miközben regisztráltam a blogot, sütöttem-főztem, és igazán jó szándékkal finomra szerettem volna. De a malac combja túl magas volt, nem sütőben sütöttem, hanem fönt, fedő alatt, és a célegyenesben lesült. A párom nagyon kiakadt, de én csak azon, hogy csalódást okoztam neki. A husi miatt nem éreztem semmit. Őrjítően nyugodt maradtam. Valóban. 

Az bizony hibapont, hogy a hús nem érdekelt. A testemben élek, itt ez is számít.

Szeretném, ha szép is lenne ez az oldal, fogok próbálkozni.

Itt én voltam, sikerült feltenni, de utána sokat gondolkodtam. Azon, hogy nem elmélkedéseket szeretnék írni elvont dolgokról, hanem a mindennapjaim tanulságait, azok szereplőivel. Ők azonban nem kérik tőlem ezt a "szívességet", és bár nagyon-nagyon fogok vigyázni, hogy ne bántsak senkit távollétében, szeretném megnehezíteni az Ő beazonosításukat. Ezért nem közlöm a saját képemet. De ha érdekelne valakit, és ír nekem, elküldöm. Jó ez így?

Valójában patikamérlegre teszem, hogy ártok-e. Ez nem bűntudat! Patandzsáli jóga-szutrái közül az első az, hogy "ne árts!". A légvétellel és az ennivalóval is valakitől elveszek valamit... Cserébe adni is kellene.